I. világháborús történetek egy kötetben

Boros István, I. világháborús katona által feljegyzett történeteket fogja össze a kedden bemutatott „Háborús Emlékek” című kötet. A könyvet a szerző unokája, Kozma Andrásné adta ki, aki a történetek mellett a nagyapjától kapott képeslapokat is közönség elé tárta.

Boros István nyugodt természetű, precíz, emberszerető és pontos ember volt - így emlékszik, Kozma Andrásné Somoskövi Mária nagyapjára, aki az I. világháborúban szolgált katonaként.  A makói származású férfi a háborúban töltött mindennapjait feljegyezte egy naplóba, amit az unokája talált meg a padláson 2014-ben.

„Egy fa bőröndben találtuk meg. Amikor megláttam a naplót, akkor teleszaladt a szemem könnyel. Olyan emlékeket szakított fel bennem. A lányom és az unokám is ott volt, amikor megtaláltuk a feljegyzéseket és mondták, hogy ezt ki kell adni. Így született az ötlet, hogy száz év után kiadtuk. Nehezen lehetett feldolgozni. Nagyon szép írása van, azonban nagyon nehezen olvasható” – osztotta meg Kozma Andrásné Somoskövi Mária, a Háborús Emlékek című kötet összeállítója és kiadója.

Az unoka hozzátette: az I. világháborúban divat volt naplót írni, és a Boros István olyan kitartással írta a feljegyzéseit, hogy 1914 júliusában, ahogy bevonult, 1918. november 8-ig minden napot lejegyzett.

„A szenvedésekről, az éhezésekről, az emberi kapcsolatokról mindent leírt, amit a háború tartalmazott. Azért tartják ezt különösnek, mert ezt egy olyan egyszerű ember írta, aki részt vett a háborúban, és átélte a katonatársaival együtt a borzalmakat és az apró örömöket, amik a háborúban voltak” – emelte ki a kötet szerzője.

Boros István mind a négy fronton harcolt, a szegedi 46-os ezred katonája volt, így számos élmény tarkítja visszaemlékezéseit.